VIGYÁZAT! ez nem egy szokványos oldal lesz, tiszta érzelmekkel, megélésekkel lesz teli, néha jó tanáccsal.

Sok helyen jártam és olvastam, de nem találtam egy oldalt sem, ahol a kreatív lélek rejtelmeiről bárki is írt volna.Így ezt én most megteszem a Kreatív Tanodácska technikai leírásos oldalt kibővítem egy Kreatív Tanodácska lélek oldallal is, ahol arról fogok írni, milyen alkotónak lenni, milyen folyamatokkal kell szembenéznie egy alkotónak, mi az ami az alkotás világába visz egy embert, milyen értékeket képvisel, milyen elfogadni egy kritikát, és hogyan éljük túl ebben a világban.

Én magam már kicsi gyermek koromban ilyen olyan módon kapcsolatba kerültem a kreatív alkotással. Nem nem úgy mint más, akinek a szülei vitték ilyen olyan foglalkozásra, táborokra.

Nekem nem volt szép gyerekkorom, persze lehetett volna rosszabb is. Minden eléggé relatív, mégpedig ahhoz viszonyítva, hogy milyen környezetből is származunk. A környezetem szokványos panelház egy lakótelepen, sivár játszóterekkel, zsúfolt környezettel. Persze apa nélkül. A saját korosztályomban nagyon sokan nőttek fel így. Mondanom sem kell az iskolában sem remekeltem valami jól, így sikerélményem nem igazán volt, szégyellnivalóm annál több, de aztán mégis sikerült összehoznom egy diplomát... no igen.

De nem akarok eltérni a tárgytól, a lényeg, hogy valahogy sosem találtam a helyem, nem tudtam beilleszkedni a társadalmi elvárásoknak megfelelően. Folyton járt valamin a fejem, majd elkezdtem alkotni. Annyira megnyugtató volt az alkotás, hogy ezt az élményt igyekeztem minél több emberrel megosztani. Meg is született a Kreatív Tanodácska ötlete.

Nekem sokat jelent ez az oldal, és nem azért, mert olyan sok ember életére hatással vagyok, hanem inkább azért, mert tudást adhatok át. Számomra ez a fontos.

Ha egy leírást készítek el, igyekszem aprólékosan megcsinálni, minden lehetőségből végiggondolva, és átadni a tudást, hogy más is képes legyen az alkotás útján magára találni.

Elgondolkodtatok már azon, miért kezd el annyi anyuka kézműveskedni? Én is intenzívebben foglalkoztam akkor a kézművességgel. Gondolkodtam is rajta ez vajon miért lehet.

Majd erre jutottam:

-Egy anyukának a piciny gyermek mellett nem igazán van lehetősége a megmérettetésre. Minden nap gügyögés, háztartás és tudjátok még jól mennyi fárasztó stresszes dolog történik ebben az időszakban, igen persze tudom nagyon sok szép dolog is, na de egyik sem szellemi frissességet igénylő dolog. Viszont a kézimunkázás kihívás, tanulás.

-Mindemellett megnyugtató, és az anyuka büszkévé válik, hogy képes volt valamit létrehozni a saját erejéből. Igen igen erős önértékelő javító az alkotás.

-Főleg ha azt közösségben meg is mutatja, ugye milyen jól esik, mikor azt mondják valaki munkájára, hogy egyszerűen káprázatos lett, én nem is lennék képes rá, hogyan csináltad, sőt tőled kérnek tanácsot, és végre nem a gyerekről beszélsz hanem magadról.

Persze mindezek mellett még sok pluszt adott az alkotás, de ezeket fontosnak tartottam kiemelni, hogy mindenki számára érthető legyen, mennyire jó dolog kreatívan alkotni például az anyaság élethelyzetében. Mert nagyon sok élethelyzet létezik, amikor érdemes az alkotás világába kicsit belebonyolódni.