Vannak olyan helyzetek, mikor az elkészült alkotásra nem olyan kritikát kapunk, mint amilyet vártunk, vagy az ellenkezője valósul meg, azaz túl jó kritikát kapunk. Azt gondolnánk az utóbbi lehetőség nem okoz kárt az alkotó életében, pedig igen. Sosem szabad a véleményünket befolyásolni, még akkor sem ha azért ferdítjük el a tényeket, mert nem akarjuk megbántani az alkotót. Mindig miden honnan jön kritika, ami vagy finom vagy pedig vesébe hatolva fájóan kemény.

Egy biztos és ezt most leszögezném minden alkotó számára: A kritika nem más mint egy rosszul megfogalmazott kérés. Ha a kritikát így fogjuk fel, akkor nem lesz sértődés és megbántódás. Botor az, aki a saját egóját előtérbe helyezi, az alkotói fejlődésével szemben.

Ha valaki képes az egóját háttérbe helyezni, hatalmasabb eredményeket érhet el az alkotói világban mint gondolná. Persze joggal kérdezheted mit tudhatok én erről. Hidd el igen sokat, senki nem született profinak. Mindenkinek végig kellett járnia egy tanulási folyamatot. Ez a folyamat pedig attól függőt, hogy a személyes egóját mennyire tudta háttérbe szorítania a saját fejlődése szempontjából.

Tehát mikor kezdő voltam sok dologban, igyekeztem az alkotásaimat másoknak megmutatni, és kikérni tőlük a véleményüket. Persze rengeteget dolgoztam az alkotásaimmal, és gyönyörűnek láttam őket. Aztán jött a hideg zuhany. "Borzalmas, ezt így kéne, azt úgy kéne, nem vagy képes megcsinálni és a hasonló kritikák fogadtak" Gondoltam mit tudják ők, szerintem jó, és zseniális. Csak hogy ez így nem jó, sőt az sem ha közeli hozzátartozóink kegyességből azt mondják, húdejó.

Mivel szeretek fejlődni elkezdtem önkritikát gyakorolni magammal szemben, és körbenéztem szélesebb körben kinek milyen alkotása van ugyan abban a témában. És rá kellett döbbennem, hogy tényleg borzalmasak voltak a munkáim, mondhatni kezdetlegesek.

Ezek után minden egyes kritikát úgy kezdtem el kezelni, mint egy másik nézőponti kérést. Elkezdtem mérlegelni őket. Ez volt a fejlődés folyamata. Sokat fejlődtem, és képes vagyok elfogadni egy kritikát, még akkor is, ha az illető aki írja a kritikát egy olyan személy, aki rosszindulatból, csupán irigységből írt kritikát.

És tudjátok, mit jelent, ha valaki már olyan kritikát kap, ami irigységből születik? Hogy valamit jól csinál, mert irigykednek az eredményeire... Ha itt tartasz akkor szerencsés vagy, és így tovább :) Kezd el magad lelkileg erősíteni, mert erre szükséged lesz.

Sok jó alkotó ezen a ponton elkezd megtörni, mert ezt a lelki "terrort" nehezen tudja viselni. Nem szabad hagyni. Tisztába kell rakni az érzéseket, ha kell meditációs vagy más tevékenységek segítségével pedig a "terroristák" által generált negatív hatásokat semlegesíteni. Ne hagyd magad eltiporni, mert értéket képviselsz, ha eddig eljutottál. Nagyon kár lenne azért az értékért amit képviselsz, neked, a környezetednek és a világnak is :)